• A fototechnikai vizsgálatok szerepe   •  A normál felvételek: totál és részletfelvételek • Surlófényes felvétel  • UV-reflexiós felvétel  • UV-lumineszcens felvétel  •  Infravörös lumineszcens felvétel  • Az infravörös felvételek • A részletfelvételek fontossága  •  Röntgen radiográfiás felvétel  •  Próbatábla vizsgálatai UV, lumineszcens és infravörös felvételek alapján 

Mindazoknak, akik a műtárgyak festett rétegeivel kapcsolatban kutatásokat végeznek, fontos megismerkedniük a fototechnikai vizsgálatokkal azért, hogy a kutatási eredményeket megfelelően értelmezhessék.
Az egyik fő hangsúly a vizsgálatok rendszerének felépítésén, egymásra épülésén van. Fontos megérteni, hogyan kapcsolódnak össze a fototechnikai és mikroszkópos vizsgálatok eredményei a szervetlen pigmentek meghatározásának lehetőségeit illetően is. A fejezetben felvázoltak a restaurátorképzés alaptananyagát képzik.

A tárgyakról átvételi állapotban

- normál-
- súrlófényes-
- UV-reflexiós
- UV-lumineszcens
- infravörös lumineszcens
- infravörös reflexiós és átmenőfényes felvételek
- röntgen radiográfiás készülhetnek.

Ezek megfelelő kiértékelésével – az állapot rögzítése mellett – nagyon sok értékes információt is kapunk. A fototechnikai vizsgálatok a szemrevételezés után, a vizsgálatok első fázisának, egyben a mikroszkópos vizsgálatok előkészítő fázisának is tekinthetők.


Klikkelj az adott fototechnikai vizsgálatra :-)

Barabás Miklós(?): Gróf Zichy Irma arcképe, 1860-70 körül, olaj, vászon, 39 x 31,5 cm, díszkeretben
Sárospatak, Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, ltsz.: 74.163.1 MKE, restaurálta Ganzaug Júlia

Megfelelő megvilágítás mellett színhelyes, torzításmentes felvételek készülnek. A totálfelvételek mellett részletfelvételek is,a tárgy megjelenését bemutatva (pl. a festékrétegek színét), azok anyagkárosodás jellegzetességeit, ezen belül a festékrétegek, bevonatok állapotát (pl. elbarnult lakkok, kipergett, feltáskásodott festék, elváltozott színrétegek, öregedési vagy száradási, korai repedésháló stb.). A festékrétegek felülete sok információval szolgál, például egy jó minőségű makrofelvételen az átfestések gyakran szinte rétegszerűen jelennek meg. Felfedezhetünk festéstechnikai hibákat, melyek összefügghetnek a pigmenthasználattal is. A nagyszemcsés pigmentek szabad szemmel is láthatóan szemcsézettek, érdes felületűek, mint például az azurit, a smalte, az auripigment. Egy-egy tipikus repedésháló is sokszor árulkodhat arról, milyen pigmentet használtak, pl. ólomfehér vagy verdigris (réz-rezinát).
A részletfelvételeken rögzítjük általában a restaurálás során várható változtatások, illetve változtatások helyét, ezek gyakran a sérültebb területekkel – és a mintavételi helyekkel is –megegyeznek, mivel a restaurálás általában ezek helyreállítását célozza.
Részletfelvételeken rögzítjük a mintavételi helyeket. A mintavételi hely megfelelő dokumentálása nélkül az egész vizsgálatsor kiértékelése kérdésessé válhat.

Részletfelvételeken rögzítjük a mintavételi helyeket. A mintavételi hely megfelelő dokumentálása nélkül az egész vizsgálatsor kiértékelése kérdésessé válhat.  

Nagyon hasznos több makrofelvételt készíteni a mintavételi helyről! A ma használatos digitális fényképezőgépekkel ennek lehetősége kiszélesedett. Ha ezek kellő felbontásúak, akkor kinagyítva szinte a sztereo-mikroszkópos felvételekhez (10-100-szoros) hasonló nagyítású képet kaphatunk, amely nagyon hasznos a minták értelmezésnél, és segítségével sok félreértést kerülhetünk el. (Például láthatjuk, hogy a minta a teljes réteg keresztmetszetét tartalmazza-e, vagy ha kérdéses melyik a minta alja vagy teteje, akkor abban is sokat segíthet.)

A színhelyes normál felvételek szinte nélkülözhetetlenek a többi sugárzásban készült felvétel kiértékeléséhez, mivel ezeken az adott anyagok, különböző sugárzásokban és megvilágításokban való megjelenését, viselkedését hasonlítjuk össze. Ezért nagyon fontos a megfelelő, jellegzetes részletek kiválasztása, és az is, hogy ugyanarról a részletről készüljön a surlófényes,  UV-reflexiós, UV-lumineszcens és infravörös felvétel is.
Az UV és infravörös reflexiós képet célszerű fekete-fehér képpel összevetni.

A súrlófényes felvételeken a felszíni egyenetlenségek, repedések, hiányok, a festékréteg károsodásai, az átfestések mutathatók be jóval kontrasztosabban, mint az egységesen bevilágított képeken.
A súrlófényes részletfelvételeken a festékrétegek egyenetlensége miatt az átfestett részletek még jobban kivehetőek. Érdemes a fekete-fehér mellett színes makro-súrló felvételeket is készíteni, nemcsak erős, hanem kevésbé súrlófényes megvilágításban is, mert ezeken a rétegezettség  gyakran igen plasztikusan megjelenik.
  Hasznos nemcsak a festett felületre merőlegesen, hanem más nézetből is felvételeket készíteni a tükrös reflexió miatt. A csillogások, mattult felületek gyakran kirajzolnak másképpen nem látható foltokat, melyek utalhatnak bizonyos károsodásokra vagy átfestésekre. A lényeg a problémák minél jobb, érthetőbb bemutatása, dokumentálása, felderítése. Olyan felvételek készítése a cél, amelyeken a bemutatott jelenségek később, a restaurálást követően is értelmezhetőek.

Ezen a képen egy átfestett oltáron (Trski Vrh) jól látszik a tükrös visszaverés, és a surlófény miatt az is, hogy a kékes átfestésréteg alatt korábban egy kereszt volt festve. Átfestett felületek megkutatásánál a tükrös visszaverés  jelenségét érdemes kihasználni.

Surlófényben a tükrös visszaverés miatt az előkarcolások is jól láthatóvá válnak.
(Mária halála, Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum)

Kivitelezés:

Tulajdonképpen nem igényel bonyolult felszerelést. Egy megfelelő lámpa jó elhelyezése is elegendő. Falkutatatásnál egy nagyobb teljesítményű fejlámpával is jó súrlófényes részletfelvételek készíthetők. Sokszor a természetes fény is felhasználható, csak a tárgyat kell úgy beállítani, hogy a megfelelő szögben érje a fény, vagy úgy kell elmozdulnunk a tárgyhoz képest, hogy a tükrös reflexiót lássuk.   

Az UV sugárzás a látható tartomány rövid hullámhosszú részéhez csatlakozik, a sugárzás áthatoló képessége alacsony, ezért általában a felület legkülső rétegeiről ad információt, azaz a felszínéről. Az UV sugárzásban más az anyagok elnyelő és visszaverő képessége, azaz a kontrasztviszonyok mások, mint a látható tartományban (például az ezüst nem veri vissza az UV sugarakat, de az alumínium igen), ezért átfestések, retusok, lakkozások, kifakult részletek, eltérő kötőanyagok, stb. feltérképezésére alkalmas az UV-reflexiós módszer. A restaurálás szempontjából inkább a felszíni sérülések, lakkréteg elváltozásai, javítgatások lokalizálásában lehet fontos szerepe.

Kivitelezés:

UV-reflexiós felvétel készítéséhez szükséges valamilyen UV sugarakat kibocsájtó sugár-forrás. Ma a legalkalmasabb erre az UV fénycső (320-380 nm vagy UV vaku.)

1. Az átlátszatlan,”fekete” UG1-es UV szűrő.

A felvétel készítéséhez az objektívre erősített átlátszatlan (opak, fekete) zárószűrő (pl. UG1) szükséges, ami nem engedi be a látható fényt csak a visszavert UV sugárzást. Ezért a szűrőt az élességállítás után kell feltenni. A vizsgálathoz nem kell sötét terem, vagy helyiség, mert csak az UV sugarak jutnak el a zárószűrőn át az objektívbe. Nagyon fontos, hogy módosítani kell a képtávolságot, mert az UV sugárzás fókuszpontja máshol van, mint a látható sugárzás és a hagyományos objektívek színkorrekciója az UV tartományra nem terjed ki. A lencseélesség állító gyűrűjén megállapított fókuszpontot elforgatjuk az „UV pontra”.  Ezt nem jelölik az objektíveken, csak általában vörös jellel az infra pontot. Az UV pont a fókuszponttól  ugyanolyan távolságra van, mint az infra pont, csak az ellentétes irányban! Ez megfelel a rövidebb gyújtótávolságnak ( Az UV-reflexiós felvételekhez célszerű fekete-fehér filmet használni, mivel nem látható színeket rögzítünk, vagy érdemes átalakítani a digitális képeket fekete-fehér fényképezési módba a jobb kontrasztviszony eléréséhez. Érdemes előre tájékozódni hogy a digitális gép érzékeny e az adott hullámhosszú sugárzási tartományra.

UV sugárforrás    -      a képről visszaverődő UV sugarak    -    UV áteresztő szűrő      -      UV felvétel

Az UV-reflexiós felvételnél az UV-lumineszcens felvétel általában sokkal több információt hordoz. Ez egyszersmind az egyik leghasznosabb fényképezési technika. (Fontos a pontos megnevezés és a két technika megkülönböztetése!)
A UV-lumineszcens felvételnél is UV sugárzást használunk, de ebben az esetben ez a gerjesztő sugárzás, így a felvételen a látható tartományba eső gerjesztett sugárzáströgzítjük, ami azt jelenti, hogy az anyagok látható fényként vagy infravörös sugárként megjelenő ’lumineszkálását’ fényképezzük le.
A gerjesztés maga abból áll, hogy az UV sugarak nagy energiája miatt az elektronhéjon egyes elektronok magasabb energiaállapotba kerülnek, amitől az atom gerjesztett állapotba kerül. Amikor ezek visszatérnek az alapállapotba, akkor egy karakteres sugárzást bocsátanak ki, aminek egy része számunkra rögzíthető, látható, általában színes fény, másik része láthatatlan infravörös sugárzás.
A felvételen leggyakrabban a tárgyak bevonatának lumineszcenciája jelenik meg. Ha ez nagyon erős, amiből esetleg a bevonat vastagságára következtethetünk, akkor esetenként nem látjuk az alatta lévő anyagok lumineszkálását, de a felső rétegen történt beavatkozások, javítások, retusok, a lakkozás ecsetvonásai, stb. láthatók lesznek.
A kiértékelés sokszor igen nehéz, mert az erős lumineszcencia fénye megvilágítja a környezetet, azaz az alsóbb rétegeket is, aminek ezért nem a saját lumineszkálását látjuk, tehát a látvány, amit rögzítünk nagyon komplex. A kiértékeléshez sokszor a mikroszkópos vizsgálatok eredménye is szükséges, vagy az adott helyről származó keresztmetszet-csiszolat lumineszcens mikroszkópos vizsgálatával tudjuk csak meghatározni a lumineszcencia eredetét, a látott szín okát.
Sokszor érdemes később, a restaurálás során, a tisztítás közben vagy a feltárás után is készíteni egy felvételsorozatot.
A festékrétegek lumineszcenciája a kötőanyagtól és a pigmenttől is függ. Kevés pigment önmagában is lumineszkál, pl. a cinkfehér zöldes-sárgán, a kadmium sárgák sárgán, narancsosan. Vannak olyan pigmentek, amelyek összetételtől függően lumineszkálhatnak (kobaltkék, természetes ultramarin, kadmium vörös, krapplakk), de sokszor a pigmentek lumineszcenciája nagyon gyenge, és ez vagy nem látható, vagy a kötőanyag nagyon befolyásolja, leginkább eltakarhatja azt. Bizonyos pigmentek (pl. ólomfehér, kobaltkék) tipikusan elősegítik a kötőanyagok lumineszcenciájának kialakulását, ezért az ilyen festékrétegek gyakran világosan jelennek meg a felvételen. Ezzel ellentétben viszont a réz- (pl. azurit, malachit, verdigris) és vastartalmúak (pl. okkerek, porosz kék), melyek gátolják, vagy eltakarják a kötőanyagok lumineszcenciáját, sötétnek látszódhatnak.
A gyanták, lakkok, olajok a bennük végbemenő oxidációs folyamatok miatt, az idő előrehaladtával egyre erőteljesebben lumineszkálnak.  Természetesen ez függ az összetételtől, a tárolás körülményeitől is. Az olajtartalom általában növeli a kibocsátott sugárzás intenzitását, az olajhoz adott szikkatívok pedig a sugárzás színét befolyásolhatják.
Ezzel a felvételi technikával rengeteg olyan kérdést kaphatunk, problémás helyeket határozhatunk meg, amelyek a további vizsgálatok tárgyát képezik majd.

Kivitelezés:

Az UV-lumineszcens felvételhez színes napfényfilmet vagy napfényre állított „fehér egyensúlyt” (white balance) használunk. A gerjesztő sugárzás kizárására átlátszó UV szűrő – mely kiszűri az UV sugárzást, de átengedi a látható tartományba tartozó gerjesztett sugarakat – alkalmazása szükséges. Emellett hasznos lehet még az objektív és az UV szűrő közé egy halvány sárga szűrőt (1,5-szeres) illeszteni, ez ugyanis kizárja az UV tartományhoz közeli kék sugarakat, így színhelyesebbé teszi a felvételt. Fontos, hogy a sárga szűrő, az UV szűrő mögé kerüljön, mert UV su-gárzás hatására önmaga is lumineszkálhat.

A felvételhez ebben az esetben is szükség van valamilyen UV sugárforrásra. Legalkalmasabb erre az UV fénycső. Mivel itt a gerjesztett látható sugarakat rögzítjük, fontos a terem elsötétítése.
A lumineszcens felvétel az UV reflexiós felvételhez hasonlóan hosszú expozíciós időt kíván (B idő). Gyakorlati tapasztalat segít majd ennek meghatározásában, mely azt mutatja, hogy általában a fénymérő által mért adatokat kicsit fölülexponálva (+1, +2) kapunk megfelelő felvételeket (érdemes figyelemmel lenni ugyanakkor arra, hogy az adott tárgyon megjelenő kontrasztviszonyok is jelentősen befolyásolhatják a felvételt!)
Nagyon fontos, hogy megfelelő háttér legyen a tárgy mögött! Azaz a háttér semmiképp ne lumineszkáljon (általában egy fekete vászon erre alkalmas), mert akkor a háttér adta lumineszcens látható fény megvilágítja a tárgyat! Sokszor a padló lumineszcenciájára is figyelni kell, vagy a fényképet készítő ember ruházatára, mert ezek is zavarhatják a felvételt, csakúgy, mint a normál fotózásból ottfelejtetett fehér derítőernyők lumineszkálása!!!

UV sugárzás - képen gerjesztett látható színes sugarak - UV + sárga szűrők - lumineszcens felvétel
(sötétben készül, mivel látható gerjesztett sugarakat rögzítünk)

Az infravörös lumineszcens technika az utóbbi években terjedt el, mióta megjelentek az előképes, infravörösre is érzékeny kamerák. Itt bizonyos anyagoknak azt a tulajdonságát használjuk ki, hogy valamilyen sugárzás hatására infravörös tartományban lumineszkálnak. Ilyen például az egyiptomi kék, ami a kék fény hatására közeli infravörös tartományban lumineszkál. A gerjesztő sugárzás lehet többféle hullámhosszú is, de az infravöröset ki kell zárni gerjesztő sugárforrásból, különben a reflektált infravöröset is rögzítenénk.

Kivitelezés:

A sugárforrás itt is általában egy normál fénycső, ami infravörösben egyáltalán nem sugároz, így a gerjesztő sugárzás a látható tartományban van, annak is inkább a kék tartománya szokott nagyobb szerepet játszani (ennek ugyanis elég nagy még az energiája a gerjesztéshez). A felvétel elkészítéséhez az infravörös hullámhosszokra érzékeny film vagy digitális felszerelés szükséges, mert itt a normál sugárzás által gerjesztett infravörös sugarakat képezzük le. (Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezért nagyon fontos, hogy a sugárzásban ne legyen infravörös, mert különben infravörös reflexiós felvételt készítenénk.) Egy infravörös szűrőre van szükség, vagy infravörösre érzékenyített fényképezőgépre. A szűrőkkel szabályozhatjuk milyen hullámhosszú gerjesztett infravörös sugárzást akarunk rögzíteni.
Ezt a technikát is, mint az infravörös felvételt, átmenőfényesen is használhatjuk olyan tárgyakon (pl. papír), amit át lehet világítani.

Látható (kék) sugárzás - képen gerjesztett infravörös sugárzás  -  IR szűrő   -  Infravörös-lumineszcens kép

Az infravörös felvétel esetén a 700 nm-nél hosszabb hullámhosszú sugárzást használjuk a képalkotásra. Az infravörös foton energiája alacsony, ezért a legtöbb festékréteg kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem nyeli el, ennek következtében ezek nagy része átengedi az infravörös sugárzást (átlátszó lesz). A hullámhossz növekedésével egyre jobban behatol a sugárzás a festékrétegbe, azaz csökken a festékrétegek fedőképessége.
A különböző pigmentek különbözőképpen verik vissza (reflexió) és nyelik el (abszorpció) az infravörös sugárzást is. Ez egy fontos tulajdonságuk. Pl. a réztartalmú pigmentek elnyelik, ezért sötéten jelennek meg a felvételen, sőt akár el is takarhatják az alattuk lévő rétegeket. Érdemes tanulmányozni az egyes pigmentek reflexiós görbéit, hogy melyik tartományban, hogyan verik vissza és engedik át sugarakat. Például az ultramarinkék közeli infravörös sugarakat (700 nm) is visszaveri, azaz világosan jelenik meg a felvételen, míg például az azurit elnyeli, azaz sötéten jelenik meg. Ellenben hosszabb hullámhosszú infravörös tartományban (1600 nm) már az azurit is átengedi a sugarakat, azaz „átlátszóvá” válik.
Sok pigment csak átengedi az infravörös sugarakat, például általában a vörösek, sárgák. Fontos megfigyelni, hogy az egyes színek, milyen tónusban jelennek meg az infravörös felvételen, mert ez segítheti a meghatározásukat. Viszont mindig szem előtt kell tartani, hogy valós műtárgyak esetén, a felvételen látott információ egy összetett látvány eredménye, ugyanúgy, mint a lumineszcens felvételen.
A látottakat befolyásolja, hogy egy réteg homogén-e vagy több pigment keveréke, a rétegek vastagsága, nemkülönben az is, hogy hány és milyen réteg van egymáson. A mikroszkópos keresztmetszeti mintákkal együtt készítve a kiértékelést (amikor a réteg felépítési kérdésekre már tudjuk a válaszokat) értelmezni tudjuk a felvételeken látottakat.
Az infravörös vizsgálat a restaurálás kezdetekor leggyakrabban azért hasznos, mert a vastag, elbarnult lakkréteg alá behatol, így olyan részekről is informálódhatunk, amit a sötét lakk eltakart és szabad szemmel nem látható.

Ugyanannak a képnek a normál és az infravörös felvétele.  A festményt vastag barna lakkréteg fedi, de az infravörös képen jól látszanak a festmény részletei, az alsó szövegmező is jól olvasható.
Ismeretlen festő: Solano Szent Ferenc, 1776, olaj, vászon, Baja, Türr István Múzeum, ltsz: 69.6.62, foto: Imrik Zsófia

Ez a vizsgálati módszer alkalmas még egyes széntartalmú alárajzok kimutatására is, mert a sugárzás behatol a festékréteg alsó rétegeibe és ott a sötétebb alárajzok elnyelik, a világos alapozóról pedig visszaverődik a sugárzás.
Azonban ha az alapozó nem fehér, hanem mondjuk vastartalmú vörös, azaz elnyeli a sugárzást, akkor hiába engedte át a felette lévő réteg az infravöröset, a képen látható folt sötét lesz, mert az „infravörösben átlátszó” réteg alatt egy „infravörösben sötétnek” látszó réteg van.


Kivitelezés

Az infravörös felvételeket a legegyszerűbben egy erre a célra kialakított kamerával vagy digitális berendezéssel készítjük.
Az infravörös felvételeken nem a látható színes sugárzást használjuk a képalkotásra, hanem a színtelen infravöröset, ezért érdemes fekete-fehér képeket készíteni, amelyeken a kontrasztviszonyok jobban mutatkoznak.
Ma a legegyszerűbb megoldás átalakíttatnunk egy digitális fényképezőgépet közeli infravörös tartományra (700-900 nm). Ez annyiból áll, hogy eltávolítják a beépített infravörös szűrőjét és az autófókuszt az infravörös tartományra korrigálják.¹
A távolabbi vagy hosszabb hullámhosszú infravörös (1000 nm felett) vizsgálat csak drágább kamerákkal lehetséges.

Infravörös sugárzás - képről visszavert infravörös sugárzás - IR szűrő - infravörös felvétel

A lumineszcens és infravörös részletfelvételek készítése nagyon fontos, mert a totál felvételeken nem minden részlet tanulmányozható. Ez főleg abból adódik, hogy a felvételeken túl erős kontrasztok is jelentkezhetnek, amelyektől az egyes részleteket nem lehet kellően látni, értékelni. Érdemes az átlaghoz képest túl kontrasztosan, azaz sötéten vagy világosan megjelenő részletekről közelebbi, esetenként makrofelvételeket készíteni, ahol a rögzített részleten belül kisebbek a kontrasztviszonyok, mivel így azok kiértékelhetőbbé válnak és sokkal jobban bemutatják az adott problémákat, jellegzetességeket.
Sokszor csak a lumineszcens vagy az infravörös felvételek készítése során tudjuk meg, melyek a legérdekesebb, legtöbb információt nyújtó részletek, ezért lehet, hogy érdemes normál fényben is újabb részletfelvételeket készíteni a speciális sugárzásokban készített fotók alapján izgalmasabbnak talált helyekről.

A röntgensugárzás az elektromágneses sugárzás egyik formája, amelynek hullámhossza 10 nanométer és 100 pikométer közé esik. Mivel a röntgensugárzás ionizáló sugárzás, ezért élettanilag veszélyes. A röntgentechnikát gyakrabban alkalmazzák festmények vizsgálatára, de segítségével más tárgyak is eredménnyel tanulmányozhatók, így például szobrok vagy egyéb tárgyak (antik órák, fegyverek, hangszerek, textíliák), egyiptomi múmiák, pénzérmék, fa-, kerámia- és fémtárgyak, sírleletből származó csontok, stb.

1. ábra: A röntgenfelvételen látszik, hogy az oltárszárny záródása eredetileg nem
csúcsíves, hanem negyed köríves. Emellett az is jól kivehető, hogy két darabból van a hátlap,
sőt a fa megjelenéséből arra is következtethetünk, hogy fenyőtábláról van szó.
(Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborgyűjtemény, Ismeretlen mester: Jézus születése, 15-16. sz.)!

A radiográfiás vizsgálat jellegéből következően olyan ismeretek nyerhetők, amelyek kapcsolatban vannak a vizsgálandó tárgy rétegvastagságával, sűrűségével és anyagi milyenségével, a felépítésében résztvevő elemek relatív mennyiségével és rendszámával. A múzeumi röntgenradiográfiás vizsgálat célja a restaurátorok munkájának kiegészítése és a művészettörténeti kutatás segítése. Láthatóvá tenni az alkotások belső szerkezetét, feltérképezni a műtárgy sérüléseit, megfelelő kiértékeléssel a kormeghatározásban, stíluskritikában, vagy a mű eredetiségének vizsgálatában is segíthet.
Fontos, hogy a kiértékelés az eredeti mű tanulmányozásával párhuzamban történjen, és más vizsgálati eredmények összevetésével (infravörös és lumineszcenciás felvételek, rétegcsiszolatok, stb.).

Hordozható digitális röntgenberendezés

Számos esetben a röntgenfelvételek kiértékelésével is kaphatunk a pigmentekkel kapcsolatban is információkat. A magasabb rendszámú elemek, az ólom- és kadmium-alapú festékek jobban elnyelik a sugarakat, így világosabb foltokként jelennek meg, hasonlóan a mínium, a cinóber valamint az ólom-sárga, a nápolyi sárga, és az ólmot tartalmazó krómvörös is. A történeti festészet leggyakrabban alkalmazott fehér festéke az ólomfehér (bázisos ólom-karbonát) például a magas rendszámú ólom miatt elnyeli a röntgensugarakat és a felvételen világos foltokat eredményez.
Az alacsonyabb rendszámú, például vasat és mangánt tartalmazó földfestékek, a mesterséges ultramarin, az azurit, a szénalapú fekete festékek kevésbé sugárgyengítők.
A festékrétegekről megbízható ismereteket általában akkor kapunk, ha azok nagy rendszámú elemekből álló pigmenteket tartalmaznak. Sugárgyengítő hatásuk miatt ezért jól meghatározhatók a festékfelvitel jellegzetességei, nyomon követhetők az ecsetvonások és a festék homogenitása is.

Francisco de Goya: Korsós leány (Szépművészeti Múzeum, Modern gyűjtemény) a) A jelenleg ismert festmény b) Röntgenkép. Előtűnik a rejtőzködő virágcsendélet, a művész korábbi alkotása
2. ábra. Francisco de Goya: Köszörűs (Szépművészeti Múzeum, Modern gyűjtemény) a) A jelenleg ismert festmény b) Röntgenkép. A korábbi rétegben a Korsós leány virágcsendéletének párdarabja látható

Példa²: Francisco de Goya: Korsós lány (1808–12) olaj, vászon (Szépművészeti Múzeum, Modern gyűjtemény).
Goya híres festménye alatt egy másik kép, egy virágcsendélet rejtőzködik. A festmény részletéről készült röntgenfelvétel segítségével előtűnik a csendélet, amelyen még a virágok festésmódja is tanulmányozható. A lány hajviseletét is átfestette a mester, a korábban simára fésült hajat kontyra változtatta. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy mindkét réteg Goya sajátkezű alkotása különböző időpontokból.
Érdekes párhuzam a kép párdarabja, a Köszörűs, ami szintén a Szépművészeti Múzeum, Modern Gyűjteményének spanyol gyűjteményének kimagasló darabja. Ennek az alkotásnak vászonhordozóját is másodlagosan használta fel a mester, és itt is egy az előzőhöz hasonló virágcsendélet van a kép alatt, amit még késő barokk-rokokó stílusban festett. Elképzelhető, hogy a festő, a műtermében álló, eladatlan művekre festette későbbi kompozícióit.

Az oktatási és összehasonlító anyag részét képezi, hogy a létrehozott „pigment-könyvtár” színeivel egy-egy kisebb foltot táblára festettünk fel, aminek mind fototechnikai vizsgálatait, mind az ezekből készült keresztmetszet-csiszolatokat végig dokumentáltuk. Ez nagy segítség az alapismeretek elsajátításához, hogy melyik pigment hogyan jelenik meg a különböző sugárzásokban.
Itt a bevizsgált pigmentek tisztán, különböző kötőanyagokkal (enyv, tojás, olaj) felfestve tanulmányozhatóak, hogyan jelennek meg ténylegesen az adott sugárzásokban. Igaz, hogy a műtárgyakon sokszor keverékekben használják a pigmenteket, illetve nem egy sima fehér alapozáson, nem lakkréteg nélkül jelennek meg. Ezen a táblán tanulmányozható, hogy maga a pigment milyen tulajdonságokkal bír ismert körülmények között, és erre a tudásra alapozva a bonyolultabb helyzetek kiértékelése is egyszerűbb, szakszerűbb lehet.

• Barni, M.–Pelagotti, A.–Piva, A.: “Image processing for the analysis and conservation of paintings: Opportunities and challenges”. IEEE Signal Processing magazine 22(5), 2005. 141–144.
• Bridgman, C. F.–Gibson, H. L.: Infrared Luminescence in the Photographic Examination of Paintings and Other Art Objects. Studies in Conservation, Vol. 8, No. 3 (Aug., 1963), 77-83.
• Crim, M.–Crown, D: The Forensic Examination of Paints and Pigments. USA, 1968.
• Dietz, C. –Catanzariti, G.–Martínez, A. J.: Infrared Reflectography Using 3D Laser Scanning http://e-conservationline.com/content/view/982
• Ferretti, M.: Scientific Investigations of Work of Arts. Roma, 1993.
• Gross, E.–Sin-David, L.–Almog, J.: "Transmittted Infrared Luminescence in Document Examination". Journal of Forensic Sciences, JFSCA, Vol. 25, No. 2, April, 1980. 382-385.
• Hockney, D.–Falco, C. M.: Optical insights into Renaissance art, Optics and Photonics News 11(7), 2000. 52-59.
• Kirsh, A.–Levenson, S.: Seeing Through Paintings: Physical Examination in Art Historical Studies. New Haven, Yale University Press, 2000.
• Kriston L.: A műtárgyvizsgálatok alapjai. Egyetemi jegyzet, MKE, 2002.
• Moon, T.– Schilling, M.–Thirkettle, S.: Note on the Use of False-Color Infrared Photography in Conservation. Studies in Conservation, Vol. 37, No. 1 (Feb., 1992). 42-52.
• Pinna, D.–Galeotti, M.– Mazzeo, R.(eds.): ‘Scientific Examination for the Investigation of Paintings. A Handbook for Conservator-restorers’. Florence, 2009.
• La Rie, R.: Fluorescence of paint and varnish layers. Studies in Conservation 27 1-7, 1982. 65-69, 102-108.
• Mairinger, F.: Strahlenuntersuchung an Kunstwerken, Leipzig, E. A. Seemann Verlag, 2003. (Bücherei des Resturators Band 7)
• Martinez, K.– Goodall, M.: “Colour clustering analysis for pigment identification,” in Computer image analysis in the study of art, D. G. Stork and J. Coddington (eds.), 6810, , (Bellingham, WA), 2008.
• Nicolaus, K. : The Restoration of Paintings. Cologne, 1998.
• Szabó É.–Szentkirályi M.:  Festmények röntgenvizsgálata. Magyar Radiológia 2005, 79 (6). 298-304.
• Saunders D.–Billinge R.–Cupitt J.–Atkinson N.–Liang H.: “A New Camera for High-Resolution Infrared Imaging of Works of Art”. Studies in Conservation 51, 2006. 277-290.
• Zhao, Y.–Berns, R. S.– Taplin, L. A.–Coddington, J.: “An investigation of multispectral imaging for the mapping of pigments in paintings,” in Computer image analysis in the study of art, D. G. Stork and J. Coddington, (eds.), 6810, pp. 681007–1–9, IS&T/SPIE, (Bellingham, WA), 2008.

¹ - Kapható infravörös tartományban is érzékeny fényképezőgép is. Ilyen a Canon 60 Da típus.

² - Szabó-Szentkirályi 2005, 79 (6) 298-304