• A mikroszkóp
• Sztereomikroszkóp és kisebb nagyítású mikroszkópok
• A polarizációs mikroszkóp (PLM)
• A polarizációs mikroszkóp fontos részei
• Az objektíven szereplő adatok
• A polarizációs mikroszkóp titka: a polarizált fény
• Lumineszens mikroszkópizálás
|
 A mikroszkópos vizsgálat egy lépcsőfok a műtárgyak kutatási sorában. Bizonyos esetekben önálló analitikai technikaként is alkalmazható, máskor pedig a nagyműszeres vizsgálatok előkészítő fázisaként állja meg a helyét.
Előnye, hogy gyakorlati alkalmazása megfelelő felkészültség mellett egyszerű, gyors és olcsó (természetesen csak abban az esetben, ha rendelkezésre áll a megfelelő mikroszkóp). Ha az egymásra épülő vizsgálatsor részfolyamatait (mintavétel, fototechnikai- és mikroszkópos vizsgálatok, stb.) egyazon személy, azaz a tárgyat „mélységében” ismerő restaurátor végzi, akkor olyan „adatmátrix” állítható össze, mely az egyéb tudományterületek műtárgyakat érintő vizsgálódásai számára is megbízható, értékes információkat szolgáltathat. Annyiban viszont korlátozott, hogy a mikroszkópos vizsgálat eredményei számszerűen nem hasonlíthatók össze egyéb mérőműszerek pontos, mért adataival. De a kiértékelés a mikroszkópos és a műszeres vizsgálatnál is nagy százalékban a szakember gyakorlatán, azaz a kapott vagy látott információ értelmezésén múlik. De a mikroszkópos vizsgálat emellett sok esetben a műszeres vizsgálatok adatinak értelmezéshez vagy interpretálásához, illetve a megfelelő műszeres méréshez szükséges mintakészítéshez is nélkülözhetetlen eljárás.
|
A mikroszkóp szó jelentése: kicsi dolgot nézni (mikro = kicsi , szkopein = nézni, figyelni). A legelterjedtebb optikai eszköz a fénymikroszkóp, ami egy összetett lencserendszer, általában a megfelelő megvilágító berendezésekkel felszerelve. A fénymikroszkóp nagyítása legtöbbször maximum 1000-1500-szoros, elméleti felbontóképességük 0,2 mikrométer.
Nagyon sokféle mikroszkóp létezik. A pigmentek vizsgálatához leginkább a
- sztereo-
- polarizációs- és
- lumineszcens mikroszkópokat használjuk.
|
 |
 Sztereomikroszkóp
|
 |
| Makró funkció |
Sztereomikroszkóppal (<100x), a kisebb tárgyak közvetlen vizsgálata, vagy a minta beágyazás előtti vizsgálata lehetséges. A minták megfelelő preparálásához, felragasztásához szinte nélkülözhetetlen is.
Szerencsés eset, ha maga a mintavétel is kisebb nagyítású, (10-25x) orvosi (operációs) mikroszkóp segítségével történik, mivel a minta így jobban látható és ilyen mértékű nagyítás alatt még a szabadkézi munka se okoz gondot. A mintavétel pontossága, és a mintavételi hely pontos meghatározása is lényegesen jobb egy sztereomikroszkóp alatt, mintha csak a szemünkre hagyatkozunk.
 |
Digitális mikroszkóp |
A ma szinte mindenki számára elérhető digitális fényképezőképek makró funkciójával készített felvételek szinte olyan mértékre nagyíthatóak, mint egy kisebb nagyítású mikroszkópos felvétel. Ha ilyen felvételeket készítünk a mintavétel helyéről, a kiértékelést és az eredményeket sokkal érthetőbben tudjuk bemutatni.
Emellett ma kapható digitális (USB csatlakozású) mikroszkópok is ilyen kisebb nagyítási tartományban adnak viszonylag jó, dokumentálásra alkalmas képet. Ezeknek a ma „olcsó” berendezéseknek saját „ledes” fényforrásuk is van, ami nagyon hasznos a mintavétel helyének rögzítésénél.
Az egyik legfontosabb mikroszkópos vizsgálati módszer mellyel anyagokat, köztük pigmenteket is meghatározhatunk, a polarizációs mikroszkópos vizsgálat (PLM). A szervetlen pigmentek polarizációs mikroszkópos vizsgálatának módszere, azon alapul, hogy adott tulajdonságok megállapításával és kizárásával eljutunk a pigmentek meghatározásának egy szintjére. Ez a szint nagyon eltérő a különböző pigmentek esetén. A nagyobb szemcsés, könnyebben felismerhető, karakteres optikai tulajdonságokkal rendelkező pigmentek esetén kielégítő, más pigmentek, például a túl aprószemcsés, általában modernebb pigmenteknél további vizsgálatokat igényel a meghatározás. Ez utóbbiak esetén viszont eldönthetjük, hogy szükség van-e a drágább, műszeres vizsgálatokra. A szintén nagyon aprószemcsés, szubmikronos méretű szerves pigmentek csoportja is inkább műszeres analízissel határozható meg. A történeti festékekben szereplő pigmentek körülbelül kétharmada viszont a szervetlen csoportba tartozik.
A szervetlen pigmentek között találunk amorf és kristályos anyagokat is. Ezzel több vizsgálati módszer miatt is tisztában kell lennünk. Mielőtt a drágább nagyműszeres vizsgálatokat elvégeztetjük, érdemes alapvizsgálati módszerekkel, például mikroszkópos vizsgálatokkal, és kémiai tesztekkel tisztázni milyen anyagcsoporttal állunk szemben. Például kristályszerkezetre történő vizsgálatot, azaz a röntgen-diffrakciót (XRD) nem érdemes amorf anyagokon elvégezni, vagy a költségesebb elemanalitikai vizsgálatokat szerves pigmentek esetén.
A polarizációs mikroszkópiával, a szemcsekarakter és az optikai tulajdonságok megállapításával jól körülhatárolhatóak, vagy kizárhatóak egyes anyagok vagy csoportok. Az általában eldönthető, hogy szerves vagy szervetlen anyagcsoporttal van dolgunk.
A mikroszkópos vizsgálatokra1 a műtárgy átvételi állapotának felmérése, a fototechnikai vizsgálatok és azok kiértékelése után kerül sor.
A sorrendet azért érdemes betartani, mert a fentiek során kiderülnek azok a kérdések, amelyek megválaszolásához a további, mikroszkópos és egyéb vizsgálatokat elvégezzük. Ugyanakkor a fototechnikai vizsgálatok alatt ismerjük meg a tárgyat annyira, hogy a megfelelő, céltudatos mintavétel lehetséges legyen.
A mikroszkópot a festékrétegek és a tárgyakat alkotó anyagok – pigmentek, hordozók: fafaj, textil, bőr, kő, vakolat, károsítók: só és romlási folyamatok, stb. – vizsgálatára használjuk.
A mikroszkópos vizsgálatok nagy része a roncsolásos vizsgálatok közé tartozik, de a lehető legkisebb mintákat kell a tárgyból kivennünk. Soha nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy azért a mintának kezelhetőnek és kiértékelhetőnek kell lenni ahhoz, hogy megfelelő eredményt kapjunk. Ellenkező esetben meg kell ismételni a mintavételt és akkor kétszer roncsoljuk a tárgyat!
A kivett mintákból leggyakrabban kétféle preparátum készül. Egyoldalas keresztmetszet és a rétegekből vett kaparékmintából egy átvilágítható szemcsepreparátum. (A keresztmetszet elvékonyításával vékonymetszet is készíthető, ami szintén átvilágítható, de ezt a mintakészítés időigényessége miatt ritkán alkalmazzuk.)
Részleteket lásd MINTAKÉSZÍTÉS fül alatt.
Festékrétegek esetén a vizsgálathoz a rétegek teljes keresztmetszetét tartalmazó mintára, általában 1-2 mm átmérőjű mintára van szükség.
A kaparékmintához, amit átmenő fényben tárgylemezre téve vizsgálunk, néhány szemcse is elegendő a vizsgálathoz.
A mintavételnél nagyon fontos a mintavételi helyek pontos megjelölése, mert ezek nélkül a kiértékelés szinte lehetetlen. Ugyanis a tárgyakon történt korábbi beavatkozások, átfestések, konzerválások, romlási folyamatok szinte soha nem egyenletesek, és általában éppen ezek feltérképezése, okának kiderítése, bizonyítása az egyik fő cél, ez pedig lehetetlen, ha nem tudjuk, melyik minta pontosan honnan származik.
A mintákat sokszor célszerű repedések sérülések mellől venni, nem a teljesen ép részekről.
 
Rendszerint az első mintavételek után, azok kiértékelése során tisztázódnak bizonyos kérdéskörök, amelyek a fototechnikai vizsgálatok során merültek fel.
De emellett mivel a műtárgyak roncsolódási folyamatait nézve nagyon összetett esetek is vannak, a problémák köre is elég változatos, amelyek olykor csak a feltárás során válnak nyilvánvalóvá. Nagyon sok esetben a feltárás alatt egy kiegészítő vizsgálatsort is végzünk, újabb mintavételekkel. Gyakori az is, hogy a restaurátor csak a munka közben tudja azokat a mintákat kivenni, amelyek jól reprezentálják az érintett problémákat, ami párhuzamban áll azzal, hogy ekkora tisztulnak le általában azok a kérdéses területek és maguk a kérdéskörök is, amelyekre a mikroszkópos és egyéb műszeres vizsgálatok adnak választ. A feltárás közben ismerjük meg a tárgy anyagait, azok jellemzőit, problémáit. Ezért leginkább a tárgyat restauráló szakember képes a megfelelő minták helyének meghatározására, és a minta kivételére, ő az, aki a tárgyat anyagában a legjobban ismeri. A restaurálás folyamán szerzett tapasztalati tudás olyan mélységű, amit megfelelő dokumentációval rögzíteni kell, mert ez nagyon sok olyan információt rejthet, és nagyban segítheti a műtárgyak más típusú kutatásával foglalkozó szakembereket is.
A polarizációs mikroszkóp többféle nagyítási lehetőséget nyújt, általában 1-100x objektívvel, 10x okulárral összesen: 10x-1000x-os tartományban dolgozik. Többféle megvilágítási rendszerrel rendelkezhet.
Bizonyos mikroszkópi technikákhoz a megfelelően felszerelt műszer szükséges: speciális objektívek, megvilágítási rendszerrel, szűrők, stb.
A fénymikroszkópok a restaurátori gyakorlatban legáltalánosabban kétféle megvilágítási rendszerrel felszereltek:
Ráeső sugaras, felső megvilágítással az átlátszatlan (opak) tárgyakat, mintákat vizsgáljuk, például a keresztmetszet-csiszolatokat Gyakrabban világos látóteres objektívekkel, de előfordul a sötét látóterű vizsgálat is.
Átmenő sugaras, alsó megvilágítással az átlátszó tárgyakat, mintákat, például tárgylemezre beágyazott szemcseprepará-tumokat, vékonycsiszolatokat, vékonymetszeteket. |
|
|
A mikroszkóp részei. A képen keresztmetszet-csiszolatok vannak a tárgyasztalon és a felső megvilágítás van bekapcsolva.
|
A mikroszkóp részei.A képen az alsó megvilágítás van bekapcsolva és egy tárgylemezre rakott, lefedett minta van a tárgyasztalon.
|
A mikroszkópot alsó és felső megvilágításra használhatjuk.
A felső megvilágítás lehet normál fény és UV sugárzás is. Ez utóbbi esetben lumineszcens/fluoreszcens mikroszkopizálásról beszélünk. Felső megvilágítással, ráeső fényben az átlátszatlan mintákat, például keresztmetszet-csiszolatokat vizsgálunk. Ezeknek a mintáknak síkra polírozottnak kell lennie, mert nagy nagyításnál (100x felett) már nagyon kicsi a mélységélesség.
A felvételen polírozott keresztmetszet-csiszolatok vizsgálata látszik,
világos látóterű felső megvilágítással.
A fény az objektíven keresztül érkezik a mintára. 
Az alsó megvilágítással általában tárgylemezre rakott, lefedett átvilágítható mintákat vizsgálunk. Az átmenőfényes polarizációs mikroszkópos vizsgálathoz a festékrétegekből származó mintákat (néhány pigment vagy más szemcse is elegendő), ismert törésmutatójú közegbe – pl. kanadabalzsam, immerziós olaj – ágyazva, tárgylemezen, fedőlemezzel letakarva alsó megvilágítással, átmenő polarizált fényben vizsgáljuk.
 A képen a tárgylemezen lévő mintát alulról világítjuk át.
A fény a mezőrekeszen és a kondenzoron át jut el a mintára,
majd azon át az objektívbe.
|
|
|
Fontos tudnunk, hogy az adott objektív mire alkalmas, milyen vizsgálathoz vannak az objektívek korrigálva.
Az objektíveken a legfontosabb adatok a nagyítást, a numerikus apertúrát, és a fedőlemez vastagságát jelölik.
A numerikus apertúra jelöli az objektív felbontóképességét. Adott objektívhez átmenőfényes vizsgálatnál általában a numerikus apertúra értékének 2/3-át állítjuk be a kondenzoron lévő apertúra rekesszel.
Fontos tudni, hogy az adott objektív milyen fedőlemezt igényel (a tubushossz mellett egy "/" jel után az alábbiak szerepelhetnek):
"0.17" fedőlemez vastagság, amelyre az objektív korrigált, ekkor szükséges a minta fedése ilyen vastagságú fedőlemezzel.
"0", nullával jelölve, ha fedőlemez nélküli minta vizsgálatára jó (felső megvilágításhoz használt objektív).
"-" vagy " " mínusz jel vagy nincs szám, általában kisebb nagyításnál találkozhatunk ezzel a jelöléssel, ami azt jelenti, hogy nem számít a fedőlemez vastagsága. |
|
|
A természetes fényben a fénysugarak rezgési síkja sokféle.
A sík-polarizált fényben a fénysugaraknak csak egy rezgésiránya van, ami merőleges a terjedés irányára. Másképpen fogalmazva a síkban poláros fényben az elektromos térerősség vektor egyetlen, a terjedés irányára illeszkedő síkban rezeg.2
A polarizátor egy olyan szűrő, amely csak azonos, egyező rezgéssíkú sugarakat enged át.
Átmenőfényes megvilágítással az anizotróp minták vizsgálata során a polarizátor-analizátor segítségével megfigyelhetjük a kettőstörés jelenségét, amely fontos optikai tulajdonság.
A polarizációs mikroszkóppal átmenő fényben a pigmentek szemcsejellemzőit (karakterét) és optikai tulajdonságait vizsgáljuk. Ezekhez lásd a PIGMENT – MIKROSZKÓPOS JELLEMZŐK fül alatt írottakat!
MIKROSZKOPOS TULAJDONSÁGOK
Szemcsekarakter, morfológiai tulajdonságok
- A szemcsék mérete
- A szemcsék formája
- A szemcsék felülete
- Egyéb jellemzők, zárványok, buborékok
Optikai tulajdonságok
- A szemcse színe és a pleokroizmus
- A törésmutató
- A kettőstörés (kioltás módja, interferencia szín, belső visszaverés szerepe)
- A tengelykép meghatározás
- Egyéb optikai tulajdonságok: segédlemezek, szűrők használata
|
|
|
 |
Lumineszcens mikroszkóp |
A keresztmetszet-csiszolatokról UV sugárzással gerjesztett lumineszcens mikroszkóposvizsgálatokkal további információkat kapunk, mivel itt ugyanazon rétegeket más kontrasztviszonyban látjuk, mint a normál fényben. A mikroszkópokon emellett többféle hullámhosszú gerjesztés is lehet (UV, BV) amivel még több információhoz juthatunk, mivel egyes anyagok másképp jelennek meg más típusú gerjesztő sugárzásban.
Gyakran a lumineszcens mikroszkópos felvétel kiértékelése segít abban is, hogy megfelelően ki tudjuk értékelni a tárgyról készült fototechnikai vizsgálatok eredményeit.
A lumineszcens mikroszkópos vizsgálat két részre osztható.
Az egyik a mikroszkopizálás alatt történő megállapítások, megfigyelések rögzítése, ekkor ugyanis jobban látjuk a részleteket, a szem érzékenyebb, több tónust látunk, mint amennyit a fotón rögzíteni tudunk.
A másik pedig, a kétféle sugárzásban (normál és lumineszcens) készült felvétel egymás mellé helyezésével kapott információ. Előfordul például, hogy a normál felvételen látott sötét, barnás lakkréteg a lumineszcens felvételen világosan jelenik meg, de ahhoz, hogy biztosan tudjuk, tényleg az a réteg lumineszkál-e, mellé kell tenni a normál sugárzásban készített, hasonló nagyítású mikroszkópos felvételt, különösen akkor, ha nagyon sok réteget tartalmaz a mintánk (1. kép). Ezért, mint a tárgyfotónál, nagyon fontos, hogy a keresztmetszet ugyanazon részletéről készüljön a normál- és a lumineszcens felvétel, különben nagyon nehéz a kiértékelés. Segíthet a rétegek helyének pontos meghatározásában a számítógépes programokkal összeillesztett fotók készítése.
A kötőanyag és pigmentáltság különbségei számos esetben jóval kontrasztosabban jelentkeznek a lumineszcens képen. Gyakori, hogy ami a normál megvilágításban egy rétegnek látszik, az mégsem az, csak nagyon hasonló színű, vagy a kötőanyagok elbarnultak és eltakarják a pigmenteket. A lumineszcens képen ezek egyértelműen elkülöníthetőek.
Emellett a pigmentek lumineszcenciájából, ugyanakkor annak hiányából is következtetéseket vonhatunk le a meghatározást illetően. Például: a réztartalmú pigmentek sötéten jelennek meg. Más pigmentek, mint a cinkfehér, kadmium sárga pedig maguk is lumineszkálnak.
Számítógépes programokkal összeillesztett fotók nagy segítséget jelenthetnek a kiértékelésben. A normál felvételen a 4-es és 5-ös számmal jelölt rétegeket nem lehet elkülöníteni, míg a lumineszcens felvételen igen, ami a rétegek szerkezetéről is több információt nyújt.
A cinkfehér pigment önálló szemcséit nagyobb nagyításnál (400-600x) már látni is lehet, és szemcsekarakterük is elég tipikus, „jancsiszeg forma”, amit a mintában gyakran épségben meg is találunk. Meghatározása ilyen módon lehetséges.
 
Cinkfehér réteg lumineszcens képe 4x és 40x objektív-vel. A 40x objektív nagyításánál már jól látni a szem-csék formáját.
Felhívnám a figyelmet a nagyítás mértékére is. Érdemes ugyanazt a réteget különböző nagyításban is vizsgálni, mert egy kisebb nagyításnál, amikor a réteg teljes keresztmetszetét nézzük a lumineszcens mikroszkópban, akkor az általában fehéren világító alapozó mellett minden réteg sötétnek látszik, a nagy kontraszt miatt. Amikor nagyobb nagyításnál az alapozó, mint másodlagos fényforrás „kikerül a képből”, a kisebb kontrasztok miatt jól láthatóvá válnak a sokszor nem lumineszkáló, de „átvilágított” rétegek is! A mezőrekesz segítségével kitakarhatjuk a felesleges részeket! Sokszor az önmagukban gyengén lumineszkáló pigmentek lumineszcenciája is csak nagyobb nagyításnál figyelhető meg, mert a nagy tömegű, erősen lumineszkáló rétegek (leggyakrabban a vastag alapozó vagy a vastag lakk) miatt a gyengébb lumineszcencia szinte észrevehetetlen.
Figyelni kell a lumineszcencia megállapításánál a fény eredetére! Például a tipikusan sötéten megjelenő réztartalmú azurit nem lumineszkál, de ha erősen lumineszkáló kötőanyagban van vagy egy fehéren „világító” alapozóréteg mellett helyezkedik el, azok át tudják világítani a szemcséket, így kékes színűnek is látszhatnak!
A kiértékelésre mindig nagy figyelmet kell szentelni és össze kell vetni a további vizsgálati eredményekkel, mert azok alátámaszthatják vagy cáfolhatják a megállapításokat.
A pigmentek alakjáról sokszor sokkal részletgazdagabb képet kaphatunk, ha a környezet erősen lumineszkál. Ez akkor jelentős, ha a normál megvilágítású felvételen nem igazán értékelhető sötét rétegeket, vagy a kis törésmutató különbség miatt - kötőanyag és pigment között – homogénnek látszó rétegeket tanulmányozunk.
Az UV sugárzásban a kötőanyagok nagy része és a fehér alapozók erősen lumineszkálnak. Az ezek által kibocsátott, gerjesztett fény átvilágítja a szemcséket, és bár azok önmagukban nem lumineszkálnak, de színesen jelennek meg a felvételen. A szín megjelenése nem meghatározó, mivel igen összetett jelenség, ugyanis a megvilágító „gerjesztett sugárzás” nem ismert hullámhosszú sugárzás (nem feltétlen fehér fény, sőt inkább általában színes).
Többnyire a pigmentek ilyen esetben egy egészen más megvilágításban láthatóak, mint a felső megvilágítású normál fényes vizsgálatnál. Ha a nagyítás elég nagy, akkor a lumineszcens mikroszkópban megfelelő lumineszkáló közegben a szemcsék karaktere nagyon jól tanulmányozható, ami segíti a meghatározásukat.
Például egy nagyobb zöldföld szemcse szálas szerkezetét, mondjuk az alulról jövő, világító alapozóból jövő fény „súrlófénye”, szépen kirajzolja, megmutatja.
A pigmentek esetén érdemes megfigyelni azt is, mennyire tudja a környezet lumineszcenciája átvilágítani a szemcsét, mert ez árulkodhat a törésmutatójáról, a színező képességéről is. A szemcsék a lumineszcens képen, amikor átvilágítódnak, általában a saját színükkel jelennek meg, abban az esetben, ha az átvilágító fény a fehérhez közeli. Érdemes a szemcsék szélét különösebben figyelni, mint a fent bemutatott zöldföld esetén. A zöldföldnél a környezetből jövő fény nem elég arra, hogy teljesen átvilágítsa, az amúgy sötéten megjelenő szemcsét (ami ezért sötét és nem lumineszkál, mert vastartalmú), de mivel a törésmutatója alacsony, a környezetből jövő látható fény azért behatol a szemcse szélén.
Egy másik példán jól láthatjuk, hogy a normál megvilágításban sötétnek látszó rétegben, az erősen lumineszkáló kötőanyagban, megjelennek az alacsony törésmutatójú, nagy, szilánkszerű, „átvilágított” smalte szemcsék. Így szinte egyértelműen azonosítani tudjuk a pigmentet, vagy alátámaszthatjuk ezzel az információval a többi vizsgálati eredményt.
  |
|
A normál megvilágításban sötétnek látszó réteg a lumineszcens felvételen több rétegre különíthető. Az alsó rétegben nagy, szilánkos smalte szemcséket látni.
Ha egyetlen példával szeretnénk illusztrálni, milyen esetekben hasznos a kétféle megvilágításban is vizsgálni a mintákat, akkor említhetnénk szintén egy smaltét tartalmazó példát. A minta mondjuk egy barokk képről, Mária köpenyéről származik, megérthetjük, hogyan derül ki milyen színű volt eredetileg a köpeny.
A képről normál fényben készült felvételen szinte feketés-barna a köpeny színét adó réteg. A lumineszcens felvételen a lakk erősen lumineszkál rajta, amitől kékes színben jelenik meg a köpeny.
A rétegből mintát veszünk és keresztmetszet-csiszolatot mikroszkóppal vizsgáljuk:
- A köpenyből vett minta keresztmetszetén normál megvilágításban a mikroszkópban szintén barna, sötét réteget látunk.
- Ugyanerről a csiszolatról a lumineszcens felvételen, a világító lakkréteg és kötőanyag miatt láthatóvá válnak a smalte szemcsék, kékes színben. (Nem azért mert a smalte kéken lumineszkálna, hanem azért mert a környezet lumineszcenciája átvilágítja a kék szemcséket.)
A magyarázat, hogy a smalte pigment alacsony törésmutatója miatt teljesen el van takarva a sötétre elbarnult lakk és kötőanyag által, ezért nem látszott kéknek normál megvilágításban. Az elsárgult vagy barnult lakk elnyelte a kék sugarakat, így a pigmenthez csak a sárga fény jut el, amit viszont a kék pigment nyel el. Azonban pont ezek a sötét lakkok és a sötét kötőanyagok, amelyek eltakarták, UV sugárzásban erőteljesen lumineszkálnak, (ami tipikus is az elbarnult kötőanyagok, lakkok esetén) átvilágítják a szemcséket a lumineszcens mikroszkópos felvételen.
Ha ebből a rétegből még átmenőfényes porpreparátumot készítünk, megállapítható lesz, hogy a smalte szemcsék épek, azaz kék színűek vagy nem.(Rosszabb esetben a smalte szemcsék önmagukban is elszíntelenedhetnek, az átmenő fényes vizsgálat erre is bizonyítékot adhat. Ennek oka a „smalte betegség” lehet, amikor a kobalttartalom csökkenése, a kobalt ionok kivándorlása miatt a szemcsék elvesztik a kék színüket, de a szemcsék szilánkos karaktere akkor is felismerhető marad.)
Megjegyzendő még, hogy a fotózásnál nagy figyelmet kell szentelni az erős kontrasztokra, mivel a fényképezőgép által rögzített kontraszt kisebb skálájú, mint amit a szemünkkel látunk, és ha nem korrigáljuk a fénymérést arra területre, amelyet be akarunk mutatni, akkor a felvételen vagy túl sötét vagy túl világos lesz az adott részlet, azaz alul/túl exponált.
Tehát a lumineszcens felvétel nagyon sok információt tartalmaz a normál felvétellel való együttes kiértékelése során, de lumineszcens jelenségek magyarázatára nagy figyelmet kell szentelni! Itt továbbá utalnék a következő pigmentvizsgálatokra, mert ha megállapítjuk, milyen pigmentek vannak a rétegben, tisztában vagyunk azok lumineszcens tulajdonságaival, akkor ennek figyelembevételével a kiértékelés lényegesen könnyebbé válik. Ha már ismerjük az adott pigment törésmutatóját is, akkor az is segítheti a kiértékelést, mert egy alacsonyabb törésmutatójú, átlátszóbb pigmentet egy gyengébb „fényforrás” is már átvilágíthat, míg egy magasabb törésmutatójú, esetleg majdnem átlátszatlan, opak pigmentet alig, vagy nem, azaz a lumineszcens felvételen megjelenő színek eredetére jobban magyarázatokat kapunk. Fontos, hogy a lumineszcens felvételeken megjelenő komplex jelenségeket az információk együttes figyelembevételével próbáljuk meg helyesen kiértékelni!
1 - Galambos Éva.: A restaurátori vizsgálatok és egyéb tudományterületek kapcsolata
A szervetlen pigmentek polarizációs mikroszkópos vizsgálatának szerepe (2007), MKE
2 - http://metal.elte.hu/~phexp/doc/huo/i4s1.htm
|
